Aki gyereket nevel, tudja: a lehető legnehezebb kérdés a miért. Szükségét érzem ugyan, hogy magyarázatot fűzzek az alapítvány létrehozásához, de nehéz ezt megfogalmaznom. Vannak kézzelfogható elemek: azért Centum (vagyis latinul száz) az alapítvány neve, mert 1908-ban, száz éve született Bácsalmáson apai nagyanyám, Bauer Katalin, aki aztán egy hosszú életen át figyelte hol örömmel, hol bánattal, hogy mi történik a Bácskában, ideát és odaát. Ugyancsak 1908-ban, száz éve született Brassóban nagyapám, Szabó Béla, akinek aztán Szegedre kellett költöznie, hogy jogi tanulmányait elvégezhesse, és sikeres ügyvéd lehessen. Személyes sorsuk nekem figyelmeztetés, hogy a határon túli magyar kultúra és művelődés nem sorvadhat el. Ezzel én családi gyökereimet érezném elsorvadni. Keseregni nem elég: kicsi, de hasznos szolgálatot tehet ez az emlékükre létrehozott alapítvány.

Fontosnak érzem azt is, hogy kik alkotják ennek az alapítványnak a kuratóriumát. Olyan kollégáim, ma már mondhatom: barátaim, akikkel az üzleti életben találkoztam, és akikkel együtt érhettünk el sikereket. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy azonnal igent mondtak a felkérésre. Szeretném az ő szerepvállalásukkal is jelezni: nem zárják ki egymást az olyan fogalmak, mint üzleti siker és hagyományőrző értékrend. Sőt, össze kell, hogy tartozzanak.

Mindezzel együtt, a legfontosabb szó itt a remény. Remélem, hogy évről évre sok jó jelentkező lesz, remélem, hogy tudunk segíteni. Szeretném, ha ezek a remények másnak is reményt adnának.

Bernáth Tamás